A programozashoz szukseg van egyfajta gondolati sema rendszerre. Van akinek az alap gondolkodasaban jobban megvannak ezek mar a kepzes megkezdese elott, van akinek kevesbbe. A programozas oktatasnak szerintem egyik fele az, hogy elmondjuk, mi egy folyamat abra, megtanitjuk egy nyelv alapjait, elkezdunk feladatokat megoldatni emberekkel.

Aztan jon a neheze, mar ha jon. Valahogy olyan feladatokat kell adni, amik ujabb es ujabb megoldasokra vezetik ra az embereket. Ha szerencsed van, van a csoportban valaki, aki rajon egy frappansra, es olyan is aki nem. Ossze lehet oket hasonlitani, meg lehet beszelni, kit mi vezetett, mi volt a mogottes gondolat. Egyre novekvo komplexitasu feladatoknal szepen at lehet ragni ezeket a dolgokat. Legjobb, ha leginkabb babaskodva. Szerintem.

Azokra a tanarokra emlekszem vissza a legintenzivebben, akik kihajtottak belolem, hogy magam jojjek ra dolgokra a minimalis szukseges alapokat megadva. A targyi tudast konnyu elfelejteni, de konnyu eloszedni egy online referenciabol. A szemleletmodot nem. Azt meg kell kapni valahonnan es meg ugy is "meg kell harcolni erte", hogy a sajatunkka valjon.

Itt persze meg kell talalni azt az optimumot, hogy mennyit kovetelhet az ember a hallgatotol, annelkul, hogy masra ne maradna ideje. Anelkul viszont, hogy valamilyen szinten vegig ne szenvedte volna magatol a dolgokat nem sok ertelme vagyon az egesznek.

Mellesleg itt van meg egy kettosseg:
Egy adott nyelv szabalyainak ismerete es azok kihasznalasa. Illetve a programozas, a programtervezoi gondolkodasmod meglete, ami viszont mar nyelvek folott all. Ez olyan dolgokra is lehetoseget ad, mint a jo nyelvvalasztas.

Szerintem ahoz, hogy igazan jol kialakuljon egy eros szemlelet legalabb 2-3 fele nyelven kell kodolni valamennyit.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményed erről a beírásról. :-)

Szóval az én elméletem szerint az agy többszintű rögzítést végez. Ebben az első szint az információ elsődleges rögzítése, stb. Az utolsó szint a többdimenziós háló kialakulása. Ez már egy nem-tudatos szint. Ez a szint a valóságészlelés szintje, és a rendszerelméletem szabályai érvényesek rá, hiszen azok a valóságot írják le. Ezen a szinten az információ rendszerek egységeibe szerveződik - ezen a szinten alakul ki a rendszerlátás. Amikor ez kialakul, akkor ez a szint meghatározza, mik azok a kritériumok, amik alapján valami ebbe a rendszerbe tartozik - ez hihetetlenül felgyorsítja az azonosítást illetve az előállítást.

Ide tartozik, hogy a tudat az egy lineáris betáplálású, sík áramkör. Amikor az ember ismerkedik a rendszerekkel, akkor lineáris összefüggéseket tanul meg először, és ezeket a tudatos szint használatával alkalmazza. Mint pl. az autóvezetés tanulásakor. Amikor megtanulja az egyes autóvezetési szabályokat, akkor végülis tud már autót vezetni, de az egész olyan kockás, vagy inkább krumpli - mint egy kezdő programozó programja. Amikor megtanulja az információk párhuzamos feldolgozását, a vezetést a nem-tudatos szint végzi, az autóvezetés kisimul, kerekké válik - mint egy tapasztalt programozó programja.

Gyakorlatilag a tapasztalt programozó !látja! előre a programot, mint egy szobrász, lefejti a kőtömbről a felesleges részeket, hogy szoborrá váljon.
Míg egy kezdő programozó lego darabokból rakja össze a programot.

Egy jó programozó kialakulásához az alapok biztos tudására, megfigyelőkészségre, kíváncsiságra, intelligenciára, absztrakciós készségre és sok-sok programozásra/tapasztalatra van szükség.
(Elemek-összefüggések-folyamatok-struktúrák-rendszer: ez az út a megvilágosodáshoz. :-))